Dienes Kálmán 1881-ben született Debrecenben, itt, a híres kollégiumban végezte a református gimnáziumot. A budapesti Műegyetemen 1903-ban kapott mérnöki oklevelet. 1906-ban feleségül vette a turai nyolc gyermekes nemesi családból származó galánthay Fekete Arankát. Négy gyermekük született. Az első két fiú (ikrek) korán meghalt, az egyik két, a másik húsz éves korában. Aranka lányuk Divald György felesége lett, György fiúk érettségi után az USA-ba ment tanulni, ott feleségül vette unokatestvérét Dienes Margaretet, és végül ott is maradt.

Dienes Kálmán az egyetem elvégzése után különböző munkaterületeken működött mint alkalmazott, majd mint önálló tervező és vállalkozó mérnök. 1904–1912 között különféle vízépítési és földmunkáknál dolgozott építésvezetőként, majd a Kassa-Oderburgi Vasútnál mint hídreferens az egész vonalon végrehajtott hídkicserélési munkákat vezette. 1913-ban magánvállalkozó lett, 1916-ban önálló magánmérnöki irodát nyitott. Fő munkaköre beton-, vas- és vasbeton szerkezetek tervezése és kivitelezése, vasútépítés volt. Az 1919-es eseményekben testvéreivel együtt tevékenyen rész vett, a Tanácsköztársaság alatt a budapesti direktórium tagja volt, de míg testvérei annak bukása után az USA-ba, Angliába illetve a Szovjetunióba emigráltak, ő Magyarországon maradt. 1926-tól áttért az útépítésre, nagy építési vállalatok részére szerződéses viszonyban nagy útépítéseket kivitelezett önállóan. Meghívásra 1932-33-ban nyolc hónapig a Szovjetunióban végzett mérnöki szakértői és tanácsadói tevékenységet. 1936-1948 között ismét magánvállalkozóként út- és hídépítési munkákon dolgozott. 1945. után mint érdekképviseleti kiküldött az építőipari kollektív szerződések, mélyépítési szaknormák megállapítási munkáiban vett részt. 1948-től az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet majd a Mélyépítési Tervező Vállalat dolgozója lett. 1954-ben 72 éves korában, mint a Költségvetési Osztály munkatársa halt meg. Nagy tudású, elismert kiváló szakember volt, 51 évig dolgozott mérnökként.

Dienes Kálmán a nagyapám volt, most is emlékszem nevetésére, bozontos szemöldökére, szúrós arcára, amikor megcsókolt. Elég gyakran mentünk hozzájuk, a Böszörményi út és Csörsz utca sarkán laktak egy három szobás erkélyes lakásban. Mi gyerekek bevonultunk az egyik szobába olvasni vagy játszani, a felnőttek ezalatt az ebédlőben beszélgettek, majd vacsorára megint összejöttünk. Ültünk a nagy asztal körül, finom teát ittunk (Dienes Gyuri küldte a háború után Amerikából). A háború alatt is együtt voltunk, együtt töltöttük 1944. karácsonyát is, amikor az a hatalmas légitámadás érte Budapestet. Most is emlékszem a lépcsőre, ahogy megyünk a pincébe. A Böszörményi úti ház is több bombatalálatot kapott. Dienes Kálmán hirtelen ment el, mint a család férfitagjai általában, még aktív volt. Temetésén hatalmas tömeg volt, kint a szabadban ravatalozták fel a Farkasréti temetőben.

Budapest, 2008. január 8.                                               Divald Zsuzsanna